
Mire vársz? Margit nővér adventi blogja – 4. hét 2. elmélkedés: Úton lenni a beteljesedés felé
Isten feltétel nélküli közeledése pedig megnyit engem a másik ember számára is. Az Ő áldásának hordozója lehetek.
Isten feltétel nélküli közeledése pedig megnyit engem a másik ember számára is. Az Ő áldásának hordozója lehetek.
Evangélium advent 4. vasárnapján (C év): Lk 1,39-45. Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába,
Evangélium advent 3. vasárnapján (C év): Lk 3,10-18. „Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg
Evangélium advent 3. vasárnapján (C év): Lk 3,10-18. „Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg
A liturgikus év kezdetén és az Úr eljövetelére való várakozás időszakában az Egyház arra buzdít bennünket, hogy fogadjuk el a meghívást a pusztába. Ez a Szentírásban mindig egyszerre jelenti a kiszolgáltatottságot és az Istennel való találkozás helyét, gondviselése megtapasztalásának lehetőségét.
Krisztus dicsőséges eljövetelére várakozunk, ami betölti minden vágyunkat, és amikor „Isten lesz minden mindenben”. Ez a keresztény létünk ígérete és célja. Mégis, olyan gyakran megfeledkezünk erről, vagy egyenesen félünk tőle! Honnan eredhet ez a félelem?
Az advent, mint kezdet, a visszarendeződés ideje. Ugyanaz, mint amikor a sportban vagy a táncban visszaállunk alaphelyzetbe. Megálljt parancsolunk a rohanásnak-pörgésnek, keresünk egy stabil pontot, rendezzük a tagjainkat és újra felvesszük a kiindulási pozíciónkat. Mindezt azért, hogy még nagyobb lendülettel, erővel és örömmel induljunk el újra!
Ebben az elmélkedés-sorozatban arra hívlak benneteket, hogy fedezzük fel újra az advent igazi és teljes jelentését, és ne elégedjünk meg egy-egy részleges jellemzőjével. Ebben különös segítségünkre lesznek az advent vasárnapjainak szentírási olvasmányai.
2022. január 19. – Szerda
Lk 10,25-37
Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”