Az Úr paradicsoma
A címben idézett kifejezés nem a bibliai teremtéstörténetben szerepel, hanem kicsivel később (Ter 13,10). Mégis, remélhetőleg mindenki a Szentírás első lapjain leírt Édenkertre gondol, és nem egy isteni tulajdont képező növényre.
Nekünk, magyaroknak különösen nehéz dolgunk van, hiszen a „paradicsom” később egy Amerikából származó zöldség (egyesek szerint gyümölcs, de ebbe most ne menjünk bele) neve is lett. Ha megnézzük a külföldi elnevezéseket, egyértelművé válik, hogy a bibliai „helyet” és a növényt csak a magyar nyelv kapcsolja össze. Angolul Paradise, németül Paradies, franciául Paradis – mindez a latin paradisus szóból (míg a zöldség neve: tomato, Tomate, tomate…).
De miért éppen paradicsom?
A kulcs az Énekek éneke héber szövegében (4,13) szereplő pardész kifejezés. Ez egy perzsa jövevényszó, mely egészen egyszerűen – kapaszkodjatok! – „kert”-et jelent! A szó a Haag-féle Bibliai Lexikon szerint az óperzsában pairi daeza alakban mutatható ki, alapjelentése „kerítés”; ebből fejlődött ki a „körülkerített kert” értelem. Két ószövetségi előfordulásakor – az Énekek énekében illetve a Prédikátor könyvében – gyümölcsösre, díszkertre utal:
Én 4,13: „Hajtásaid gyönyörű liget” (Káldi) / „Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók” (SZIT).
Préd 2,5: „Kerteket és ligeteket rendeztem be, és mindenféle gyümölcsfát ültettem azokban.”
A görög szerzők közül Xenophón használja először a szót a Kr. e. 5-4. században, immár paradeiszosz alakban, méghozzá a perzsa királyok parkjainak (díszkert, vadaskert) megnevezésére.
Akkor a paradicsom mindössze annyit jelent, hogy „kert”?
A címben idézett helyen (Ter 13,10) egyébként héberül a gan Adonaj kifejezés szerepel, ami konkrétan annyit jelent, hogy „az ÚR kertje”. Sok modern nyugati fordítás, vagy akár a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (RUF) is köznévként, a „kert” szóval fordítja. Az Ószövetség görög nyelvű fordítása, a Septuaginta itt paradeiszosz szót használja.
Sirák fiának könyvében (mely nem része a zsidó Szentírásnak) szerepel még két helyen a paradeiszosz (40,17 és 27/28: „Az Úr félelme olyan, mint az áldott paradicsom”), a modern fordítások néha kertnek, néha paradicsomnak (paradicsomkertnek) fordítják, értelmét tekintve itt igazából nincs nagy jelentősége a különbségnek.
De hogyan lett az eredetileg csak „kert”-nek vagy Édennek nevezett helyből Paradicsom?
Nos, a Septuaginta szóhasználata nyomán kezdték el kifejezetten az Édenkert megnevezésére kisajátítani ezt a szót, és így, speciális értelmet nyerve ment át a későbbi zsidó és újszövetségi szóhasználatba.
Természetesen a görögben is létezett több „kert” jelentésű szó, például az evangéliumokban is használt képosz:
Lk 13,19: (Az Isten országa) „hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében.”
Jn 19,41: „Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt.”
Azonban a paradeiszosz szó az Újszövetségben már tulajdonnévként jelenik meg, speciális értelemben. Több mint egyszerű kert – ez az Úr kertje, az Édenkert maga:
Lk 23,43: „Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”
2Kor 12,4: „…elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.”
Jel 2,7: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek enni adok az élet fájáról, mely Isten paradicsomában van.”
A paradicsom tehát egy olyan kertet jelöl, melyet a bőség, sokszínűség és zavartalanság jellemez. A hívő gondolkodás számára ez nagyon jól kifejezi az Isten közvetlen közelségének megtapasztalását. Ezért találja alkalmasnak ezt a szót a bűnbeesés előtti állapotra és az örök üdvösség „helyének” megnevezésére is.
