Liturgikus scrubble
Az emberek nagyon szeretik a nyelvi rövidítéseket, szóösszevonásokat és mozaikszavakat. Ez az általános hajlam az írásjelek megspórolására átível korokon, kultúrákon és nyelveken, és nincs is igazán összefüggésben azzal, hogy milyen erőfeszítést kíván az adott szöveg lejegyzése (mindegy, hogy vésőre van szükség hozzá vagy billentyűzetre), vagy hogy ehhez mennyi hely áll rendelkezésre. A mozaikszavakon belül betűszavaknak nevezzük azokat az ööö… nyelvi képződményeket, melyek egy kifejezés (akár név) egyes szavainak kezdőbetűiből állnak. Ilyen pl. a TV (= televízió), a DNS (= dezoxiribonukleinsav), vagy az USA (= United States of America). De gondolhatunk az angol RIP (= Rest in peace), a francia UDP (= Union de prière), vagy a mostanában nagyon is közszájon forgó PCR (= polymerase chain reaction) szavakra is. Erről jut eszembe: június 30-ig ITT tudtok jelentkezni a THN-re!
Ez a különös vonzalom a kifejezések esszencializálására (hoppá, alkottam egy új szót!) természetesen nem kerülte el a vallás területét sem. A továbbiakban néhány, liturgikus környezetben gyakran felbukkanó betűszó jelentését igyekszem kibontani nektek.
IHS
Szeretnék mindenkit megnyugtatni: a templomokban és más katolikus épületeken illetve liturgikus eszközökön található IHS felirat NEM az „Isten házába siess!” felhívás rövidítése! Nekem gyerekkoromban mindig így magyarázták – de hála Istennek a valódi jelentés nem ennyire infantilis. Sőt, nagyon szép! Igazából többféle magyarázata is van: az egyik, miszerint a betűszó feloldása a „Jézus, emberek Üdvözítője” jelentésű latin mondat (Iesus Hominum Salvator). A másik – és kétséget kizáróan ez az eredeti – magyarázat az, hogy az IHS nem más, mint Jézus nevének rövidítése/monogramja görögül, csupa nagybetűvel írva (mi ma ezt JÉS-nek írnánk). Eredetileg IHC volt, a 6. sz-tól terjedt el a latin átírású IHS vagy JHS forma. De van olyan elképzelés is, hogy a rövidítés Jézus héber nevének (Jehosua) kvadrátírásos (csak mássalhangzókat jelölő) formája. Ez a gondolat szép, bár nem túl valószínű.
Forrás: Katolikus Lexikon
JHWH
Igazából ezzel kellett volna kezdeni. A JHWH az Ószövetségből ered, és az Isten nevének jelölésére szolgáló betűszó. Tudományos neve Tetragrammaton, ami magyarul annyit jelent, hogy „négy betű”. A Kivonulás könyvében azt olvassuk, hogy Mózes kérdésére („Mi a neved?”) Isten így felelt: „Én vagyok JHWH”. Ezt a katolikus kiadásokban általában úgy próbálják lefordítani, hogy „Én vagyok az, aki vagyok / aki van” (vö. Kiv 3,13-15).
A jámbor zsidók az „Isten nevét hiába ne vedd!” (MTörv 5,11) parancsot radikálisan értelmezve egyáltalán nem ejtik ki Istennek ezt a nevét. Helyette azt mondják: “Adonáj”, ami Urat jelent. Erre való figyelmeztetésül a JHWH (vagy YHWH, attól függően, melyik nyugati nyelv hogyan írja át a hébert) betűszó mássalhangzói alá időnként odaírták az Adonáj szó magánhangzóit. Aztán jöttek azok, akik erről mit sem tudva elkezdték összeolvasni a leírt mássalhangzókat a magánhangzókkal, és így megszületett a semmit sem jelentő „Jehova” kombináció…
IC XC
A Jézus Krisztus név monogramjai görög nagybetűkkel (átírva: JSz KhSz). Leginkább az Urat ábrázoló ikonokon találkozhattok ezzel a felirattal.
IKHTÜSZ
Egy szép görög hitvallásból képzett mozaikszó. A „Jészosz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér” mondat jelentése: „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó”. Maga az ikthüsz szó egyébként görögül halat jelent. Az első keresztények ezért használták a hal leegyszerűsített rajzát felirataikon, és így vált az egyik legfontosabb és legősibb keresztény szimbólummá. Manapság is sok oltáron, miseruhán és vallási kiadványon megtalálható, nem is beszélve az autókra ragasztható halas matricákról. Tehát NEM arról van szó, hogy az első hívek a kereszténységnek azon kozmikus vonatkozását kívánták volna aláhúzni, miszerint Jézussal léptünk át a Kos világkorszakából a Halakéba!
