Ejj, ipszilon!
Tudtátok, hogy a magyar „keresztény” szónak semmi köze a kereszthez?!
Azt hiszem, sikerült az első mondatban lelőnöm a poént….
Mindenesetre, én sokáig nem tudtam! Pedig így van – ezért is lehetséges, hogy protestáns körökben nem is keresztényt, hanem keresztyént mondanak.
A héber messiás szó görög megfelelője a khrisztosz (magyarosan Krisztus), mely (valamilyen különleges feladatra, méltóságra) felkentet jelent. Ennek továbbfejlesztése görögül a khrisztianosz, latinul christianus, magyarul pedig keresztény vagy keresztyén. Jelentése pedig: krisztusi, Krisztushoz tartozó, Krisztus követője. Ebből ered a Krisztián, Krisztina és a ritkán használt Keresztély keresztnevünk is.
Az elnevezést valószínűleg nem a Krisztus-hívők alkalmazták először magukra, ők a Szentírás tanúsága szerint inkább testvéreknek, híveknek, választottaknak, szenteknek nevezték egymást. Nem is a zsidóktól ered, hiszen ők nem fogadták el Jézust Messiásnak (azaz Krisztusnak), így ennek a születő csoportnak a tagjait názáretieknek hívták. A legvalószínűbb, hogy az első századi római hatóságok adhatták nekik ezt a nevet. A felkent szót tulajdonnévnek véve, latinos szóképzéssel, a Caesariani = Cézár-pártiak, Pompeiani = Pompeius-pártiak analógiájára. Az Apostolok cselekedeteinek tanúsága szerint (11,26) a kifejezés Antióchiából terjedt el.
Egyes nyelvtörténészek azt feltételezik, hogy a latin christianus szláv közvetítéssel (krstyan, krsztyán) jött a nyelvünkbe, és ott a mássalhangzó-torlódás kiküszöbölésével (keresztyán), valamint a hangzóilleszkedés törvénye által (keresztyén), természetes szófejlődés eredményeként született meg a magyar szóalak.
De hogyan lett a keresztyénből keresztény? Nos, van, aki azt mondja, hogy nyelvészeti szempontból ez már csak egy könnyed ugrást jelentett. Mások szerint azonban a keresztény szóalakot később mesterségesen hozták létre, hogy jobban hasonlítson a kereszt szóhoz, amiből tévesen eredeztették. Véleményük szerint ez azért sem lehetett másként, mert (ezt én már nem értem, csak idemásolom): „természetes módon a veláris ty hang sohasem lesz palatális t hanggá”.
Akármelyik csoportnak van is igaza, a lényegen – hála Istennek! – nem változtat: „ti pedig Krisztuséi vagytok”! (1Kor 3,23)
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
