Mire vársz? Margit nővér adventi blogja – 4. hét, 1. elmélkedés: Az advent, mint ujjongás

/
/
Mire vársz? Margit nővér adventi blogja – 4. hét, 1. elmélkedés: Az advent, mint ujjongás

Evangélium advent 4. vasárnapján (C év): Lk 1,39-45.

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

 

Az advent, mint ujjongás

Gyerekkoromban ment egy magyar rajzfilmsorozat a TV-ben: a Krisztofóró nevű hős lovag kalandjait egy sokfejű sárkány mesélte el, hogy elaltassa a gondjaira bízott gyereksárkányt. A végén mindig ugyanaz a párbeszéd játszódott le a felnőtt sárkányfejek között. Többen teli torokból énekelni kezdtek: Krisztofóró, Krisztofóró! Mire az egyik leintette őket: Pszt! Már alszik!

Egy korábbi részben már említettem, hogy advent negyedik vasárnapján Jézus születésének hírül adását beszéli el az evangélium. A C év szövege ebből a szempontból különleges, hiszen nem Máriának vagy Józsefnek ad kinyilatkoztatást egy angyal. A mostani evangéliumi jelenetben Mária az örömhír angyala (az angyal szó hírnököt, küldöttet jelent), általa szerez róla tudomást Erzsébet. Úgy is mondhatnánk, hogy Mária igazi Khrisztofora (hímnemben Khrisztoforosz lenne), mivel ez görögül annyit jelent: Krisztus-hordozó.

A Jézussal való találkozás következménye az öröm, és ennek elbeszélése, továbbadása mások számára. Ezt jelenti az örömhír hirdetése. Lukács első három fejezetében csupa ilyen találkozást látunk:

Máriára leszáll a Szentlélek, és ő Erzsébethez siet. Amikor Erzsébet meghallja Mária köszöntését, eltelik Szentlélekkel és áldást mond. János születésekor Zakariás betelt a Szentlélekkel és így jövendölt: Áldott az Úr, Izrael Istene. Az angyalok megjelennek a betlehemi pásztoroknak: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek. – A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent. Az agg Simeon a Lélek ösztönzésére a templomba ment, ahol a karjaiba vette a gyermek Jézust és magasztalta Istent, Anna prófétaasszony pedig dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Jézus a mennybemenetelkor tanítványainak is ezt ígéri: A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam […] egészen a föld határáig. (ApCsel 1,8).

Isten feltétel nélküli közeledése megnyit engem a másik ember számára is. Ha befogadom őt, aki maga az Élet, megtisztítja a szívem tekintetét, és segít meglátni, hogy mi az igazán fontos, és mi nem az. Lebontja a falakat, melyeket magunk köré emeltünk. Az efezusi levél úgy fogalmaz: Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. (Ef 2,14). Közösséget teremt. Pontosabban szólva, bevon a saját szentháromságos közösségébe.

Az örömöm oka az, Akit kaptam. Az, amit Isten cselekszik értem és körülöttem.

Mindig lesznek zavaró körülmények, nehéz kapcsolatok, értetlenségek és túl nagynak látszó kihívások. De mi van a létem súlypontjában?  Mi az, ami igazán igaz? Hogy áldott vagyok. Hogy Isten áldását hordozhatom, jeleníthetem meg, adhatom tovább. És ezáltal én magam is áldássá, ajándékká válhatok mások számára. A jó hír az, hogy ezt nem magamból kell kitermelnem, előállítanom, elérnem. Az életet kapom, nem csinálom. Mondjatok áldást; hisz arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek (1Pét 3,9b). Az áldás nem csak hálaadás. Áldani annyit jelent, mint jót, szépet, igazat kívánni és mondani. Emlékeztetni magunkat és egymást, hogy Isten akarta, hogy legyünk, tőle kapjuk az életet, és benne találjuk meg annak teljességét. Minden áldás forrása és végső célja: Isten. Áldást mondani azt is jelenti, mint felismerni és elismerni, hogy amit Isten cselekszik, az jó, szép és életadó. Bennem, általam értem – a  másik emberben, a másik által, a másik emberért.

Hozzászólások

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!