ADVENT NEGYEDIK HETE – 2. elmélkedés
Evangélium advent 4. vasárnapján (C év): Lk 1,39-45
Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.”
Advent: úton lenni a beteljesedés felé
Az utolsó adventi vasárnapon a vizitáció jelenetét szemléljük, amikor Mária elindul, hogy meglátogassa Erzsébetet. A hagyomány szerint mindez egy Ein-Karem nevű városban történt, a helységnév jelentése: a szőlőskert tavasza. E találkozás pillanatában Jézus rejtetten van jelen Mária méhében – a Szentlélek segít felismerni kilétét. Ugyanígy rejtetten van jelen a mi időnkben is az Eucharisztiában, a kenyér színe alatt. Ez a rejtett, ugyanakkor valós jelenlét jellemzi Krisztus feltámadása óta az Egyház idejét: már elérkezett hozzánk Isten Országa, és még várjuk annak teljes megjelenését, Krisztus dicsőséges eljövetelét.
Mária útra kelt azokban a napokban – ahogyan mi is, négy héttel ezelőtt egy zarándokútra indultunk. Láttuk, hogy az advent a visszarendeződés ideje, a virrasztásé, a jelenben lété. Arra szolgál, hogy a világ mulandósága és az élet gondjai közepette visszafordítsa a tekintetünket a cél felé, hogy az Úr érkezésére várakozzunk. Elfogadtuk a meghívást a pusztába, azaz igyekeztünk megnyílni Isten cselekvése és gondoskodása előtt, aki mint Emmanuel, a mi konkrét valóságunkban akar velünk lenni. Ezáltal felfedeztük, hogy milyen fontos örülni annak, amink van, és őszintén értékelni azt. Hiszen Isten megajándékoz engem – elsősorban önmagával –, és az életem alapjánál ez az igazság áll. Isten feltétel nélküli közeledése pedig megnyit engem a másik ember számára is. Az Ő áldásának hordozója lehetek.
„Boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki”, vagy „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” – mindkét fordítás lehet helyes. Egy biztos: a beteljesedés felé haladunk. Ennek tudatosítására, újra a szemünk elé tételére szolgál az advent.
