Szócséplő – Apple 1.0

Apple 1.0

Mindannyian ismerünk a bűnbeesés történetét bemutató képzőművészeti alkotásokat. Ezeken rendszerint az szerepel, hogy a paradicsomkert fái alatt álló Ádámnak Éva épp átnyújt egy almát. Almát, és sohasem szilvát, körtét vagy datolyát! Miközben a szentírási szöveg egyáltalán nem konkretizálja a növény fajtáját. Mindössze annyit mond, hogy „gyümölcs”.

Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó – az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. […] Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: “A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” (Ter 2,8-9.16-17)

Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. (Ter 3,6)

Hogyan épült be a köztudatba, hogy itt almáról lett volna szó? Ez a feltételezés először latin szerzőknél bukkant fel, az Énekek éneke kertjében szereplő almafa asszociációjaként (Én 8,5). De a leginkább számottevő az a tény, hogy a latin malum = rossz kifejezés erősen hasonlít a malus = almafa szóra!   

Ugyan nem kapcsolódik szorosan a témához, de muszáj megemlítenem, hogy egyébként a magyar alma szavunk ótörök eredetű (oszmánul elma, a kirgiz és a kipcsak nyelvben szintén alma), de alakilag megegyezik a tápláló, éltető, termékeny, ill. jóságos, kegyes jelentésű latin almus/alma/almum melléknévvel (lásd pl. az alma mater kifejezést vagy az Alma Redemtoris Mater kezdetű Mária-himnuszt).   

Visszakanyarodva: talán nem is érdemes sokáig elidőznünk ennél a részletnél, hiszen az a bizonyos fa nem a fajtája miatt játszott olyan különleges szerepet a bibliai történetben. Az igazán lényeges kérdés az, hogy:

Mégis, mit jelenthet a „jó és rossz tudásának fája”? 

Számtalan magyarázat született már erre, hogy mégis mit akar itt megtiltani Isten az embernek, mire akarja figyelmeztetni, és mit rejt magában az, hogy az ember mégis eszik a gyümölcsből. Vajon maga a tett, az isteni tilalom megszegése volt önmagában a bűn? Vagy a tartalom, a „jó és rossz tudásának” megkóstolása volt halálos az ember számára? 

Hogyha nem elég egészséges az istenképünk, úgy gondolhatjuk, Isten megtiltja, hogy megértsük, mi a különbség jó és rossz között, mintha az embert egy infantilis naivitás állapotában akarná tartani. Vagy úgy érezhetjük, parancsa valójában zsarnoki önkény, szabadságunk megcsonkítása, amiből ki kell törnünk. Innentől Ádám a példaképünk lesz, népfelkelő, aki mint egy sémi Prométheusz, nemet mond erre a korlátozott létre és az önállóság útjára lép. Ezek a magyarázatok a végletekig elcsépeltek és számos fórumon megjelennek, de nagyon fontos, hogy ne álljunk meg a felszínen! Hiszen a Teremtés könyve nem egy sértődékeny, féltékeny és zsarnoki Istent akar elénk állítani! 

Isten parancsának megszegésével az ember maga szab normát saját magának, s ez lesz az alapja minden bűnnek. A szöveg azonban még ennél is sokkal mélyebb. Hadd összegezzem itt most Fabio Rossini atya kiváló magyarázatát, ami segíthet igazabb fényben látni Istent és emberi törekvéseinknek következményeit! Ő a fa megnevezésekor a tudás helyett a megértés szót részesíti előnyben. Emlékeztet, hogy a „jó és rossz” kifejezés nem más, mint egy ismert retorikai alakzat, az ún. pars pro toto. Azaz, amikor az egésznek egy részét jelöljük csak meg, de azon mégis az egészet értjük. Pl. „Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt” (Vörösmarty). Ennek a szóképnek egy alfaja, mikor két végletet nevez meg a szerző, így fejezve ki az egészet. Számos ilyen felsorolást találunk például a Zsoltárok könyvében: „ifjak és szüzek, vének és gyermekek, dicsérjék az Úr nevét” (Zsolt 148,12-13). De gondolhatunk akár a köznyelvi égen-földön = mindenhol, vagy éjjel-nappal = mindig kifejezésekre is. 

Ennek alapján már láthatjuk, milyen veszélyre figyelmeztet Isten: ne akarj enni a jó és rossz tudásának fájáról, azaz ne próbálj megérteni mindent, mert azzal a halálodat okozod! 

Enni a jó és rossz tudásának fájáról – ez nem csupán azt jelenti, hogy az ember a saját megismerésére és ítéletére támaszkodva maga akarja eldönteni, mi a jó és a rossz. Ez egyben annak a hazugságnak a befogadása, hogy az ember képes mindent megismerni és megérteni az életben. Persze nem a világ rendjének kutatása ellen szól a szöveg, mint ahogy a bibliai teremtéstörténet sem természettudományos leírásokat akar átadni, hanem az emberről elmondani valami lényegeset. Ha ugyanis eluralkodik rajtam az a tévképzet vagy kényszer, hogy képes vagyok megérteni mindent és meg is kell mindent értenem, akkor egészen biztosan az önpusztítás útján járok. Innentől fogva ugyanis kényszeresen elutasítok majd mindent, ami az életben érthetetlen számomra. Veszélyes lesz, hiba a mátrixban, amit el kell törölni. Döntést pedig csak akkor hozok az életemmel kapcsolatban, amikor már mindent előre látok, ismerek, értek és kézben tartok.  

Amikor az ember enged annak a késztetésnek, hogy mindent megpróbáljon megérteni és kézben tartani, az egyúttal saját emberi korlátoltságának elutasítása is. Mik ezek a korlátok? Például, hogy nem vagyok képes mindenre. Hogy az életben vannak érthetetlen és kiszámíthatatlan dolgok. Nemet mondani a saját korlátaimra a leginkább megnyomorító perfekcionizmus rabigájába hajt. Nemet mondani a másik korlátoltságára a kapcsolat megtagadását jelenti, és kíméletlenséget szül. Ha nem tudom elfogadni, hogy valami korlátozzon, és nemet mondok minden korlátra, akkor képtelen leszek a szeretetre, képtelen leszek a másik (és önmagam) elfogadására. Egy korlát elutasítása mindig szeretetlenség, és ezért bűn. 

A jó és rossz tudásának fája és a vele kapcsolatos tiltás az Istennel való bensőséges kapcsolat fája volt. A bizalom helye, mely valódibb „a tökéletes tájékozottság és az intellektuális mindenhatóság delíriumánál” (Rossini). Hogyha szakítok a gyümölcséből, azzal elzárom az Élet fájához vezető utat (vö. Ter 3,22-23). Ahhoz, hogy éljek, kapcsolatokra van szükségem. A kapcsolatokhoz pedig szeretetre, elfogadásra és bizalomra.  

 

Forrás: 

Fabio Rossini: Istennek semmi sem lehetetlen. Az újrakezdés művészete a Teremtés könyvének első fejezete alapján. Magyar Kurír – Új Ember kiadványok, 2020.

Related Articles

Lisieux-i Szent Teréz titka

Lisieux-i Szent Teréz bátorít minket, és azt üzeni: „tárd fel minden szegénységedet, minden elégedetlenségedet, minden szenvedésedet, minden fájdalmadat, ne rejts el semmit! Írj egy őszinte, személyes levelet, és amikor beteszed majd a kosárba, add oda egészen magadat és engedd meg, hogy az Úr Jézus beszálljon a bárkádba és ő kormányozza azt. És én megígérem neked, hogy rózsaesőt hullatok rád. Azaz a remény és a bizalom kegyelmét. Bátran menj tovább ÜRES KÉZZEL, az Atya mindenben gondoskodik rólad, hiszen az Ő szeretett gyermeke vagy!

A szív húrjai

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen szeretetképességek, szeretetkészségek voltak Lisieux-i Szent Teréz szívében, amelyeket jól tudott működtetni, és ránk hagyta biztos útnak.
Bónusz: a 2020-as Rózsaeső imaest felvétele, ahol Beáta Mária nővér tanítása elhangzott.

Vajon mitől lesz értékes az életem?

Élni másokért, életet adni, éltetni másokat, életre hívni dolgokat – mi lenne, ha inkább ebben gondolkodnánk? De hogy ezt tegyük, nekünk magunknak kell élettel telinek lenni, ápolni az életet magunkban és a környezetünkben. Megéri az életre voksolni és még a halálban is az életre nyitni.