A hal nem hús?!

Szócséplő – A hal nem hús?!

A hal nem hús?!

Nem! Vágja rá minden tájékozott katolikus (és zsidó). Ha pedig utánakérdezünk, hogy mégis miért nem, akkor általában egy elmés magyarázatot kapunk a meleg- és hidegvérű állatok közti különbségtétel fontosságáról…

Szeretném megerősíteni: a zsidó-keresztény hagyományban a hal valóban nem számít húsnak, tehát böjti napokon is fogyasztható – merthogy a kérdésfeltevés mögött ez a rendkívül gyakorlati és fajsúlyos kérdés húzódik meg! Ugyanakkor fontos aláhúzni: a szétválasztás alapja nem valamiféle biológiai különbség. Ilyen jegyek alapján azt szokták meghatározni, hogy valami kóser-e vagy sem, hogy általánosságban fogyasztható-e egy hívő zsidó számára, vagy nem. A mi esetünkben azonban a különbségtétel oka egy érdekes bibliai megfogalmazás. 

A Teremtés könyvében (Mózes első könyve) olvassuk, hogy az emberek gonoszsága miatt Isten úgy határozott, vízözön által elpusztítja a teremtett világot, és benne minden élőlényt. Egyedül Noé családja menekül meg, és mindazok, akik vele voltak a bárkában. 

„Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad és minden csúszómászó, amely nyüzsög a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt. Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában.” (Ter 7,21–23)

Már a Biblia első olvasóiban is hamar felmerült a gondolat, hogy ez a kijelentés – elpusztul minden test (azaz élőlény) a vízözön által – azért furcsa, mert hát: a halak valószínűleg túlélték, nem?! 

Ha megnézitek, a szentírási szöveg nem is tesz említést a halakról, pusztán az emberek, szárazföldi állatok és madarak pusztulásáról szól. Viszont – és itt jön a csavar – a héber szövegben szó szerint az szerepel: „minden hús odavész”. Nyilván itt a hús szó magukat az élőlényeket jelenti, az ilyenfajta fogalmazás egyáltalán nem idegen a Szentírástól és az emberi beszédmódtól általában. De innentől fogva egy csodaszép következtetés-sor kezdődik, melyet Arisztotelész is megirigyelhetett volna:

A = Minden hús elpusztul.

B = A halak túlélik.

A+B = C = A hal nem hús.  

Egyszer azt hallottam, a középkori Angliában a nemesek kitalálták, hogy mivel a hód vízben él, halnak tekintendő, és lehet nagyböjtben enni. Ennek köszönhetően pusztult ki a hód a szigetországban… A régebbi korokban alapvetően azért volt nagy jelentősége annak, hogy a hal vallási értelemben húsnak számít-e, mert akkoriban a teljes böjti időszakban (40 nap) nem fogyasztottak húst – fizikai munkát viszont végeztek, nem is keveset. 

Manapság, amikor már külső, társadalmi ellenőrzés sincs az előírások betartására vonatkozóan, a böjt külső formái is jelentősen átalakultak. Hogy ki hogyan böjtöl – milyen konkrét módon, és főleg, milyen lelkülettel – az egészen személyes, így nem merülhet ki néhány nagyon általános előírás teljesítésében. 

Nem tudom, hogy ez az elképzelés, miszerint a hal nem hús, mennyiben játszik szerepet egyéni böjti gyakorlatunkban. Mindenesetre azt gondolom, érdemes tudni, mi van a hagyományos kijelentés hátterében!

Related Articles

Lisieux-i Szent Teréz titka

Lisieux-i Szent Teréz bátorít minket, és azt üzeni: „tárd fel minden szegénységedet, minden elégedetlenségedet, minden szenvedésedet, minden fájdalmadat, ne rejts el semmit! Írj egy őszinte, személyes levelet, és amikor beteszed majd a kosárba, add oda egészen magadat és engedd meg, hogy az Úr Jézus beszálljon a bárkádba és ő kormányozza azt. És én megígérem neked, hogy rózsaesőt hullatok rád. Azaz a remény és a bizalom kegyelmét. Bátran menj tovább ÜRES KÉZZEL, az Atya mindenben gondoskodik rólad, hiszen az Ő szeretett gyermeke vagy!

A szív húrjai

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen szeretetképességek, szeretetkészségek voltak Lisieux-i Szent Teréz szívében, amelyeket jól tudott működtetni, és ránk hagyta biztos útnak.
Bónusz: a 2020-as Rózsaeső imaest felvétele, ahol Beáta Mária nővér tanítása elhangzott.

Vajon mitől lesz értékes az életem?

Élni másokért, életet adni, éltetni másokat, életre hívni dolgokat – mi lenne, ha inkább ebben gondolkodnánk? De hogy ezt tegyük, nekünk magunknak kell élettel telinek lenni, ápolni az életet magunkban és a környezetünkben. Megéri az életre voksolni és még a halálban is az életre nyitni.