Valóságos jelenlét az életemben
A kezembe fogok egy tárgyat, bármilyet. Becsukom a szemem, és megpróbálom észlelni ezt a tárgyat a kezemmel.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.” (1Jn 1,1)
„Hallottuk, láttuk, szemléltük, megérintettük az élet Igéjét! (vö. 1Jn 1,1) Ebből a felsorolásból – hallottuk, láttuk, szemléltük, megérintettük – hiányzott még egy: megettük. És ez az utolsó lépés is megtörtént az Eucharisztia alapításával: ‘Vegyétek és egyétek…’ Isten úgymond külső jelenléte, mint olyan, az emberben válik személyessé és belsővé nemcsak célra irányulóan és anyagtalanul (ahogyan a látásban, a hallásban, a szemlélésben és a hitben), hanem valóságosan, konkrétan, teljesen hús-vér lényünknek megfelelően. Az Eucharisztia Isten ‘leereszkedésének’ utolsó foka: teremtés, kinyilatkoztatás, megtestesülés, Eucharisztia.” (Cantalamessa, 98.)
Istenem, valóságos jelenléted az Eucharisztiában arra hív, hogy én is igazán legyek jelen önmagam, szeretteim és a te számodra. Te megszentelted földi életünket, segíts, hogy megtaláljalak és imádjalak lélekben és igazságban!
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
Ma megpróbálom Krisztus jelenlétét meglátni, hallani, érinteni és ízlelni egy-egy konkrét valóságban, ami az egyszerű mai napomhoz tartozik.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
jelenlét, valóság, éhség
