Írom és mondom

Valami beérett

Kevés dolog van az életben, ami nem érdekel, de valahogy a gimnáziumi biológia órákon kötelező „Kis növényhatározó” és az ezzel kapcsolatos tevékenység…
Írom és mondom
Írom és mondom
Valami beérett
/
Írom és mondom
Írom és mondom
Valami beérett
/

Valami beérett

Kevés dolog van az életben, ami nem érdekel, de valahogy a gimnáziumi biológia órákon kötelező „Kis növényhatározó” és az ezzel kapcsolatos tevékenység – a növényhatározás – sohasem tudott lázba hozni. Pedig afféle tipikus jó tanulóként igyekeztem megszeretni, használni, belőle a növényeket beazonosítani, főleg, hogy a tanárnő egyik kedvencem volt. Elmentem én még biológus táborba is, máig tudom, hogy van a természetben, no meg a „Kis növényhatározó”-ban lyukaslevelű orbáncfű meg katángkóró. Ezt a két növényt jegyeztem meg, punktum. Időnként átnézek az árokparti növények levelein, hogy vannak-e rajtuk apró lyukacskák, de persze nincsenek. A katáng jobban járt, jellegzetes világoskék virága van, messziről észrevehető. Bocsánat, a pongyola pitypangot is ismerem, azt még az óvodából, bár akkor (tévesen) kutyatejnek hittük, mert tej van a szárában. Szegény Csapody Vera, milyen hangyaszorgalommal és természetszeretettel festette meg Magyarország összes növényét (gyakran eszembe jutott, hogy nem lett volna egyszerűbb lefényképezni őket?), hány biológia tanár őszült bele ennek a szép tudománynak az átadásába, majd kikérdezésébe. Aztán emlékünk se marad a kétszikű és egyszikű zárvatermők osztályozásáról, akár kínaiul is lehetne.

Eltelt negyven év, és váratlan impulzus keltette fel bennem a régen eltemetett növényhatározási vágyat. Láttam egy riportot, amiben egy botanikus, Boris Presseq, Toulouse utcáit járva beazonosítja a járdák repedéseiben, a falak tövében „maguktól” kihajtó növénykéket, és krétával, nagy betűkkel a kövezetre írja a nevüket: vadszőlő, kutyatej, fekete csucsor, indiai eper, bodza, füge. Ennyi minden ki tud nőni egy nagyváros kövei között, ahol gyalogosok ezrei járnak, észre sem véve ezt a sajátos kis élővilágot, amit elintéznénk annyival, hogy „ja, csak gaz”. A botanikus szerint attól kezdve, hogy valamit megnevezünk, létezést adunk neki, tisztelni és óvni fogjuk. Ha meglátunk egy darab mohát, az valóságos flóra és fauna, abban kis rovarok élnek, nekik az egy erdő!

Életem jelenleg a 8. és 9. kerületben zajlik, hát gondoltam, talán a mi járdáinkon is sarjad élet. És láss csodát, elég volt kilépni a kapun, a Bokréta utcában máris megláttam a füvet, a pongyola pitypangot és a még beazonosításra váró növénykéket a lábam alatt. Krétával mentem, kiírtam, hogy „fű”, de a „pongyola pitypang” már nehezen fér ki egy macskakőre. És mivel botanikus nem vagyok, hogy bármi mást felismerjek, egyéb kiírásra egyelőre nem került sor. Amúgy egy fél centis kis zöld valamiből elég nehéz megállapítani, hogy fügefa vagy bodzabokor. Lényeg, hogy él a természet a pesti járdákon, úgyhogy feltétlenül legyen nálunk kréta!

(Veronika Mária nővér)

 

2021. október 21. – Csütörtök

Napi Evangélium

Lk 10,25-37

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”

osszekulcsolt kezek biblia nyitott konyv