Új valóság
Elhelyezkedem, néhány pillanat alatt észlelem a testemet. Nyitott tenyeremből kis paténát formálok, ebbe helyezem felajánlásomat. Lassan felemelem a kezemet, aztán összekulcsolom, ahogy az imában teszem.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.” (Eucharisztia Liturgiája – papi ima a kézmosáskor)
Előkészítettem ajándékomat, felemeltem az Úrhoz azzal az őszinteséggel, amire ma képes vagyok. Tudom jól, hogy vak vagyok, hogy a valóságomból csak egy nagyon kicsi részt látok. S bízom abban, hogy Isten nem csak azt formálja át, amit látok és idehoztam, hanem azt is, aminek még nem vagyok tudatában. Tőle várom a tisztulást, a gyógyulást. Egyedül ő tud egyre szabadabbá tenni, hogy olyannak fogadjam el magam, amilyennek ő lát engem. Lehetséges, hogy ezt az identitásomat nem tudom azonnal felismerni. Lehetséges, hogy meglep egy olyan valósággal, ami egészen más, mint gondoltam volna.
Tisztíts meg engem, Istenem, hogy el tudjam fogadni az új élet és az új látásmód ajándékát! Erősítsd bennem a bizalmat, hiszen mindennek, ami van, szabad lennie!
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
Ma arra figyelek, ami a külvilágból érkezik hozzám. Ahol ez meglep vagy akár zavar, megállok egy pillanatra, és megpróbálom elfogadni anélkül, hogy ítélkeznék. Mire hív ebben az Úr (hozzáállás, szemléletmód, cselekvés stb.)?
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
befogadás, átformálódás, ítéletmentes elfogadás
