Tisztul a tekintetem
Ha megtehetem, meggyújtok egy gyertyát vagy pihentetem tekintetemet valami szépen. Csak szemlélem a lángot, a szépségét: egyszerűen nézem, nem értelmezem, csak befogadom, ami hozzám érkezik.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„Erre így szólt: Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellet elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,25-26)
Mennyire lassú néha a szívem, Istenem. Csak lassan ismerem fel jelenlétedet és mindenek fölötti szeretettervedet. Néha teljesen be vagyok zárkózva kicsinyes emberi gondolkodásomba, meggyőződéseimbe, előítéleteimbe… s ezeken keresztül úgy látom a valóságot, ahogyan én szeretném látni. Ilyenkor megtapasztalom, hogy kissé keményen szembesítesz önmagammal, s ez rosszul esik az egómnak. Pedig nem megalázni akarsz, hanem csak felébreszteni az álomból, megnyitni szememet a jelenlétedre, Rád, aki egészen más vagy. Képessé teszel, hogy meglássam és befogadjam a valóságot úgy, ahogy ténylegesen van.
Istenem, te rejtve vagy a kenyér és bor színe alatt, tedd tisztává és szabaddá szívemet, hogy fel tudjalak ismerni a hétköznapok valóságának színei alatt.
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
Kiválasztok egy területet, ahol erősek a meggyőződéseim vagy ahol szokásos előítéleteim élnek. Ma el akarok távolodni ezektől. Tiszta szívvel, új fényben nézek rá: hogyan lehetne máshogy értelmeznem? Más véleményekből, látásmódokból mi az, ami kihívás, és amiben üzenet rejlik a számomra?
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
tiszta szív, tényleges valóság, új fény
