Tápláló szent kenyér
Kényelmesen elhelyezkedem, és figyelmemet a testemre irányítom. Érzékelem a gerincemet, a derekamtól a nyakamig: tart engem, irányultságot ad a testemnek. A fejem nyugszik rajta. Észlelem, ahogyan felfelé nyújtózom.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak.” (Mt 5,6)
Mondhatjuk: boldogok, akik éhezik és szomjazzák az élet kenyerét és az üdvösség kelyhét. Boldogok, akik vágyva vágynak táplálkozni az igazi életből. Ez a Jézus utáni éhség és szomjúság nem csupán érzelmi szinten nyilvánul meg. Kifejezést nyer a Krisztussal folytatott őszinte párbeszédemben, az imában. Én, aki tényleg éhezem és szomjazom, azaz megtapasztalom a valóságos be nem tölthető űrt, hirtelen képessé válok máshogyan közelíteni Istenhez, aki előbb szomjazik rám. Vége a szép szavaknak és az áhítatos magatartásnak. Itt már csak a lényem egyszerű igazsága van. A létemről van szó. Ezt nyújtom oda Istennek az imában, és bízom benne, hogy jól fogok lakni.
Uram, adj nekem bátorságot, hogy észrevegyem, mennyire éhezem és szomjazom utánad, mennyi- re vágyom az örökkévalóságra! Vágyom, hogy eléd tárhassam a bennem lévő űrt, és minden próbálkozásomat, amivel megkísérlem betölteni azt. Hadd találkozzon a kettőnk szomjúsága! Rábízom magam a Szűzanyára.
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
Magamban tekintve, mire vágyom igazán? Milyen éhség szólal meg? Próbálom megfogalmazni ezeket, esetleg leírni. Ismerem vágyaimat? Meglep, amit fel- fedezek?
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
vágy, éhség, lét
