Írom és mondom

Strand-szomorkodó

Írom és mondom
Írom és mondom
Strand-szomorkodó
/
Írom és mondom
Írom és mondom
Strand-szomorkodó
/

Vannak a nyár eleji és nyár közepi strandos történetek, „Jajj, úgy élvezem én a strandot, mert ott annyira szép és jó!” hangulattal, telve élettel, a még sokáig tartó nyár és szabadság hangulatával, aztán nyár végén a drámai, sőt gyászos hangulatúak, amikor kiderül, hogy szabadságunk és kedvenc évszakunk bizony idén sem tartott örökké. Sőt, olyan gyorsan elrepült, amire más évszakok nem képesek.

 

Augusztus 31-én békésen úszom a tóban, örülök, hogy még tart a nyár, és egyszer csak látom, hogy autóval vontatják el a hattyúkat! Azokat az óriási műanyagokat, amik a vízibicikliket hivatottak díszíteni. Nincs hozzájuk sem gyakorlati, sem esztétikai kötődésem, de ettől valami végleges nyártemetési hangulat keletkezik. Könyörgöm, még augusztus van! Jövő hétvégén még 28 fok lesz! És így is lett, következő vasárnap jó meleg, a strandon tömeg, sőt rengeteg igazi hattyú úszkál (mert időközben a kicsik is felnőttek), feledtetve a hatalmas műanyag társakat, akik már ki tudja, hol alusszák téli álmukat. Még nem szökött be végleg az ősz, még lesz egy hétvége meleg levegővel és úszásra alkalmas vízzel. Hétfő délután még lesietek a strandra, süt a nap, ha tegnap jó volt a víz, az lesz ma is. És akkor jön a döbbenet: kiszedték a vaslépcsőket! Ott fekszenek a füvön, egészen messze a víztől! Az egyiken még száradozik a kimustrált perzsaszőnyeg, amit csúszásgátló gyanánt valaki odahelyezett, több tízezren mehettek át rajta. Valahogy jól szimbolizálja a nyár elmúlását. Én ehhez már csak annyit tudnék hozzátenni, hogy mellékelem Laurent Voulzy dalát, ami arról szól, hogy amikor eljön a nyár vége a parton (nekik ez tengerpart), haza kell menni, el kell szakadni, vége a szerelmeknek, sőt a szerelmesek soha többé nem fogják látni egymást. Happy end nincs.

https://www.youtube.com/watch?v=JKzXsP3MoHE

 

Hangulatát csak a hírhedt „Szomorú vasárnap” című „gyilkos slágeréhez” tudnám hasonlítani. Most akkor jöjjön a kirándulós ősz, és örüljünk a színes faleveleknek? Ezt most még nem tudom lájkolni.

2022. január 19. – Szerda

Napi Evangélium

Lk 10,25-37

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

osszekulcsolt kezek biblia nyitott konyv