Odaadott földi valóságom
Elhelyezkedem, és ellazítom magam. Önátadásom jeléül kinyitom tenyeremet, és figyelmemet odairányítom.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„Isten irgalmára kérlek titeket, testvérek, ajánljátok testeteket élő, szent és kedves áldozatul Istennek. Ez a hozzátok illő istentisztelet.” (Róm 12,1)
Mekkora ajándék, hogy Isten az ő irgalmában meghív engem: arra vagyok teremtve, hogy az eucharisztikus Jézusra hasonlítsak. Önmagába szeretne átformálni, testestül-lelkestül, és semmit nem hagy ki abból, ami vagyok. Szomjazik, de nem valamilyen erényre, adományra vagy nagylelkűségre: rám, a személyemre szomjazik. Isten eucharisztikus kenyérré vált ahhoz, hogy táplálhasson az isteni élettel. Visszaadja nekem azt a leírhatatlan reményt, hogy én is lehetek odaadott kenyér, élő ostya, aki önmagát adva életet ad. Az odaadott ostya egyszerű lisztből és vízből áll. Odaadott önmagam nem több mint egyszerű, földi valóságom: ami vagyok. Ez a valóság arra kapott meghívást, hogy átformálódjon Isten irgalmából.
Istenem, itt vagyok én, az odaadott kenyér, a te teremtő szereteted és az én emberi munkám gyümölcse. Felajánlom neked, s kérem, hogy az élet kenyerévé válhassak. (Vö. Az Eucharisztia liturgiája: „Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Felajánljuk neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.”)
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
E nap végén az életem egyszerű, apró kis részleteit fogom ajándékul hozni Istennek.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
kenyér, felajánlás, meghívás, átformálódás
