Gyakran panaszkodunk, hogy romlik, szegényedik a nyelvünk, de az utóbbi időben, a pandémia járulékos hatásaként olyan új szavak és kifejezések jelentek meg, amiket egy évvel ezelőtt még értelmezni sem tudtunk volna. Karanténkovász?! WC papír-bűnözés?! Hogy ezek pozitív vagy negatív szemantikai mezőbe kerülnek, azt mindenki pillanatnyi érzései szerint maga döntheti el, mint annyi minden mást ebben a poszt-modern korban. A „home-office stílus” lehet átfogó életmód, munkavégzési szokás, egész napos melegítőben vagy pizsamában maradás, pár perc alatt összedobható frizura vagy recept, de az ellenkezője is: a fodrászkodás és a konyhaművészet tökélyre fejlesztése, mert úgyis otthon kell maradni, és az időt el kell tölteni valamivel, legyünk hát minél kreatívabbak! Persze a home office egy idő után elveszti a stílusát, és „karantén-fáradtság” vagy „pandémiás kiégés” lesz belőle. Az egészségügyi dolgozók, akik a „Mindenki maradjon otthon!” felszólítás időszakában folyamatosan nem otthon tartózkodtak, hanem a betegek körül, néhány hónap után a „járványfásultság” állapotába kerültek. Azért voltak, akik a lakáson belüli lézengés vagy robotolás helyett a sportolásba fektettek plusz energiát, sőt virtuális futóversenyeken vettek részt, amiért interneten letölthető „karantérem” járt! Ki hallott korábban „nyájimmunitás”-ról? Azt sem tudtuk, hogy nyájként kell tekinteni emberi társadalmunkra, meg hogy ez nagyon is pozitív dolog, mert ha bekövetkezik, már nem fogjuk fertőzni egymást. Korábban kevés embernek volt meggyőződése, hogy nem szabad beoltatnia magát vagy a gyerekét, a koronavírus megjelenése után viszont hatalmasra dagadt az összeesküvés-elméletekben hívő, a Covidot viszont tagadó „vírusszkeptikusok” vagy „vírustagadók” tábora, akik megingatják az amúgy „oltakozási hajlandóság”-ot mutató polgárokat is. 2021 januárjától megjelent a „vakcinairigység”: aki még nem kapott oltást, utálta azt, aki már igen, illetve aki kínait vagy oroszt kapott, irigykedett a Pfizeresekre és Modernásokra, vagy éppen fordítva, mondván, hogy a többezer éves kínai orvoslásban inkább lehet bízni, mint a részletekben elvesző nyugatiban. Az irigykedőknek lett külön minőségjelzőjük, ők a “vakcinafintorgók”! Akinek felkínálták az oltást, annak meg persze vakcina-bűntudattal kellett megküzdenie. Az emberek többsége ‒ ha otthon is marad ‒ nem pizsamás semmittevéssel tölti ezt a bezárkózós időszakot, hanem távmunkával, távtanulással, kimerítő virtuális meetingekkel, illetve gyermekeinek távtanultatásával, így pár hónap után beköszöntött a „Zoom-fáradtság”, ami mostanra az eddig ismert legkülönfélébb fáradtsági formák számát növeli, amik korábban nem „pandémiás fáradtságok” voltak, csak sima kiborulások, kimerülések, kiégések. A koroneologizmusokból egy magyar nyelvész 2020 júliusáig négyszázat írt össze, egy német kutatócsoport pedig egy év alatt már ezerkétszáz új szót vett lajstromba, ami természetesen a „Coronamüde”-vel kezdődik. Reméljük, hamarosan eljön az idő, amikor a „poszt-covid” új értelmet nyer, és már nem a betegséget meghosszabbító tünetegyüttest, hanem valami szép, pünkösdi jellegű új korszakot jelöl. A fent említett szavakról pedig múlt időben beszélhetünk, és már nem kell pontosítanunk, hogy amikor élő emberrel élőben találkozunk, az „offline találkozás” lesz!
(Veronika M. nővér)
