Ez az identitásunk mély rétegeit megdolgozó kérdés óvodás korunk óta újra és újra megpróbál bennünket. Farsangkor. A kézenfekvő válasz: hercegnő. Ebből nem engedünk. De mi van, ha az ember már nagymama korban van, és úgysem ő lesz a bálkirálynő, aztán majd kijön rajta a gonosz mostoha, és mérgezett almával fogja kínálni a nála szebbeket. Na jó, akkor jöjjön a humoros oldalunk: lehetek tojásrántotta, Mici Mackó beszorulva… csak legyen hozzá jókedvem, miközben prezentálom. Vagy legyünk eredetiek és művésziek (ez sznobot jelent), és belevaló nőként öltözzünk Descartes-nak vagy Szinyei-Merse Pálnak (a szakáll sok mindent eltakar és megoldja a smink kérdését), csak ne sértődjünk meg, ha nem mindenki vágja rá egyből: „Jaj, drágám, tiszta Descartes vagy!” Nincs is annál cikibb egy farsangon, amikor kényszeredett mosollyal kérdezgetik a barátok: „Te ki (mi) vagy??” Vegyek fel valami kínai diszkontban kapható maszkot? Azzal nincs sok dolog, nem kockáztatok, egyből látszik a karakter (Star Wars rohamosztagos, macskanő, katicabogár, csillámpóni, boszorkány), legfeljebb megfulladok, és nem tudok se beszélni, se nassolni, ha meg a fejem tetejére tolom, akkor már nem vagyok semmi. Azt az adut sem játszhatom ki, hogy apácának öltözöm, mert az tényleg vagyok, és akkor meg azt kérdezik: „Te nem öltöztél be?” Fifikás apácák ilyenkor másfajta apácának öltöznek: mondjuk Teréz anyának vagy Alacoque Szent Margitnak, csak ez nem nagyon vicces. Hát erre a „mi legyek?” kérdésre egy életen át kereshetjük a választ. Ha szerencsénk van, akkor csak farsangkor nem találjuk a legjobb ötletet, az év többi napjára már nagyjából megvan.
(Veronika Mária nővér)
