19. nap
Őáltala

Krisztus áldozata

Krisztus önmagát, saját személyét a maga szent emberségében, és egész üdvözítő művét adja.
tőrt ostya
Őáltala
Őáltala
Krisztus áldozata
/
Őáltala
Őáltala
Krisztus áldozata
/

Krisztus áldozata

Elhelyezkedem, észlelem a testemet: jelen vagyok a mostani pillanatban.

 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

 

„Az Úr Jézus elárultatásának éjszakáján alapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát. Pál apostol szavai eszünkbe juttatják a drámai helyzetet, amelyben az Eucharisztia megszületett. Az Eucharisztia ugyanis elválaszthatatlanul kapcsolódik az Úr szenvedéséhez és halálához. Nem puszta emlékezete, hanem szentségi megjelenítése mindkettőnek. A történelmi időben megörökített keresztáldozat. Nagyon jól kifejezik ezt az igazságot azok a szavak, amelyekkel a latin szertartásban Isten népe válaszol a pap szavaira: Íme, hitünk szent titka! Halálodat hirdetjük, Urunk! Az Egyház az Eucharisztiát nem úgy kapta Urától, Krisztustól, mint egyet a többi ajándékok között, még ha a legértékesebbet is, hanem mint ‘az’ ajándékot, mert Krisztus önmagát, saját személyét a maga szent emberségében, és egész üdvözítő művét adja benne. S mindez nem a múlté, Krisztus ugyanis és mindaz, amit minden emberért tett és elszenvedett, részesedik az isteni örökkévalóságban, ezért átöleli az egész időt”. (II. János Pál, Ecclesia de Eucharistia, 11.)

 

 

„Minden áldott nap szemlélem az ostyát és a kelyhet, melyekben az idő és a tér mintegy ‘koncentrálódik’, és a Golgota drámája újra meg újra megelevenedik, föltárván a maga titokzatos ‘egyidejűségét’. A hitem minden áldott nap felismerhette a konszekrált kenyérben és borban az isteni Útitársat, aki csatlakozott a két emmauszi tanítványhoz, hogy megnyissa szemüket a világosságnak, szívüket pedig a reménynek (vö. Lk 24,13-35).” (II. János Pál, Ecclesia de Eucharistia, 59.)

 

Nyisd meg az én szememet is, Uram, hogy felismerhesselek téged, aki annyira szeretsz, hogy ma is odaadod magad értem!

 

Üdvözlégy Mária

 

Meghívás, életre váltás

Ma, ha adódik nehéz helyzet, próbálom a figyelmemet Jézusra irányítani; inkább az ő jelenlétét és a vele járó fényt, békét, iránymutatást keresni, mint a nehézségekre összpontosítani.

 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

 

Kulcsszavak

áldozat, egyidejűség, szeretet

 

2022. január 19. – Szerda

Napi Evangélium

Lk 10,25-37

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

osszekulcsolt kezek biblia nyitott konyv