Kérjük, mosolyogjon a szemével!
„Kérjük, mosolyogjon a szemével! Vidám utazást kíván Önnek a BKV.” A meglepő felszólítást és kívánságot kedves női hang mondja be a 9-es buszon, amikor felszállok rá a Nyugatinál. Gyorsan el is kezdek mosolyogni a maszkom alatt, olyan váratlan és bájos a kérés, hiszen máskor csak ilyeneket hallunk: „következő megálló Jászai Mari tér” vagy „a 3-as metró helyett metrópótló buszok közlekednek”. Nézem a többi utas tekintetét: a távolba révednek vagy mélyen a telefonjukba, senki nem néz a másikra, pedig én tényleg készen állok mosolyogni rájuk a szememmel. Remélem, hogy még mond valamit a kedves női hang, de már Óbudán járunk, és csak a megállókat sorolja. Álmodtam volna? Aztán a visszaúton kiderül, hogy a boldogság világnapja van, és a BKK összefogott a bohócdoktorokkal, hogy vidám üzenetekkel bátorítsák a kedves és kedvetlen utasokat.
Az ötlet Buthánból származik, ők ott a Himalájában elsőként vezették be, hogy összeírják a bruttó nemzeti boldogságot lakosaik jólétének mérésére. Ez az ENSZ-nek is megtetszett, és elrendelte, hogy március 20-a legyen a boldogság világnapja, figyeljünk oda a vidámságra, a kedvességre, a pozitív viszonyulásra. De mi lesz március 20-a után? Jön a költészet napja, meg a dokumentumfilmek a véres emlékű Tanácsköztársaságról. Hányadik helyen lesz akkor a mi bruttó nemzeti boldogságunk a népek világranglistáján? A maszk egyelőre marad, és én a magam részéről ígérem, hogy igyekszem az év minden napján mosolyogni a szememmel. A fecskék is most jönnek, és csinálják a tavaszt!
(Veronika Mária nővér)
