Járvány-kommunikáció
Kis barátnőm jelenleg home óvodás, az ablak rácsa mögül vidáman integet. Kezében papírból hajtogatott tátika, feliratokkal és sokat mondó ábrákkal. Nahát, ez a jóslási forma már az én gyerekkoromban is működött, úgy látszik, genetikusan öröklődik. Nagyon izgatott, hogy vajon milyen számot mondok, melyik sziromra bökök, és mi lesz az ÜZENET, amit átadhat nekem erre a napra. Pár másodperc tátikázás, és széles mosoly kíséretében jön a jóslat: „Ma szép napod lesz!”. És már mehetek is a dolgomra, a mondat megfogant, olyan ez, mint amikor az emberek bölcs tanácsot kértek a sivatagi atyáktól. Ők is csak egy mondatot mondtak, nem kell azt bonyolítani, ha ennél több lenne, az ember nem győzne agyalni, vagy egyszerűen elfelejtené az egészet.
Megyek a 4-es 6-os villamos felé, de nem az Üllői úton, inkább a vele párhuzamos Tűzoltó utcán. Mert tudom, hogy ott ül Vilmos. Nagyon régóta hajléktalan, de itt az Aldi mellett, a járda szélén kialakított egy kis szigetet, és reggeltől estig kedveseket mond a munkába vagy hazafelé siető embereknek. Soha nem téveszt szem elől, mosolyog és integet: „Legyen szép napja! Áldja meg az Úr!” Lesz mit továbbadnom azoknak, akikhez én megyek.
(Veronika Mária nővér)
