Hasonlít rám az Isten… erre a mondatra talán felkapjuk a fejünket. Azt a bibliai igazságot, hogy Isten a képmására és hasonlatosságára teremtett minket, már nagyon megszoktuk. Az idézett mondat Jean-Paul Sartre-tól származik, igen, az abszolút ateistától, a 68-as nemzedék filozófus bálványának Bariona című első drámájából. Nem íróasztal mellett vagy az École Normale Supérieure könyvtárában írta, hanem német fogolytáborban, 1940 karácsonyán.
Mária szájába adta a mondatot, ahogy rácsodálkozik az újszülött Jézusra. „Ez az Isten a gyermekem. Ez az isteni test az én testem. Belőlem van, olyan a szeme, mint az enyém, és a szája formája olyan, mint az én szám formája. Hasonlít rám. Isten, és hasonlít rám.”
Sem előtte, sem utána nem írt így, de akkor ott született egy darab, és ilyen hitet sugárzóan szép lett. Nincs már meg egyetlen Sartre-kötetem sem, amiket egyetemistaként begyűjtöttem, de ez a mondata, amit csak évtizedekkel később ismertem meg, igazi imádsággá változott bennem.
