„Idén nem lesz karácsony…”
Az ellentmondást nem tűrő kijelentés egy Ferenc körúti papírbolt eladójának szájából hangzott el, amikor karácsonyi ablakdísz után érdeklődtem. Mellbevágott a kijelentés tartalma és a hozzátartozó fájdalom, amit a hölgy nem rejtett véka alá. Sok hasonló kijelentést hallottam és olvastam mostanában, de csak hasonlókat: „idén más lesz a karácsony” jellegűeket. Némi megvetést is éreztem a szavaiban: hogy gondolhat valaki ablakdíszre, amikor az év legfontosabb ünnepe NEM LESZ! Most járvány VAN! Pedig elemi érdeke lett volna, hogy a bolt egyetlen eladójaként próbáljon a lehető legtöbb árut rám sózni, mert ajándékozni és díszíteni akkor is kell, ha úgymond „nem lesz karácsony”. Gondolkodtam, hogy is álljak ehhez a kijelentéshez: teológiai szempontból, és próbáljam neki elmagyarázni, hogy a Megváltó igenis megszületett, és ezen 2000 éve nem változtat semmi, és tessék csak nyugodtan örülni? Vagy filantróp militánsként győzzem meg, hogy millió ötletünk támadhat, hogy kreatív módon igenis megcsináljuk az idei karácsonyt is, és a lehető legtöbb embernek örömet szerezzünk? Úgy éreztem, mindegyik olcsó megoldás lenne a szomorúságra, ami csak úgy áradt belőle.
Pár nap múlva az agárdi patikában volt dolgom, és feltűnt, hogy a bejárat melletti védőkorláton szépen becsomagolt, esőálló buborékfóliában karácsonyi ajándékok vannak felakasztva. Örömmel láttam, hogy vadonatúj babák, köztük különböző ruhájú Barbie-k is. A gyógyszertár tulajdonosa azoknak szánta, akik nem tudnak ajándékot venni a gyereküknek. Egy háromgyerekes anyukának, akinek élelemre se nagyon futja, ígéretet tettem, hogy karácsonyra meglesznek a babák, amiket a kislányai megálmodtak. De még csak kettőt tudtam szerezni, így örömmel leakasztottam egy menyasszonyi ruhás Barbie-t.
Idén először lógtak ajándékok a gyógyszertár korlátján. A gyerekek pedig meggyőződhettek róla, hogy a Jézuskának 2020-ban is érdemes volt levelet írni.
(Veronika Mária nővér)
