Emlékezés
Elhelyezkedem, becsukom a szemem, és felveszem a kapcsolatot a testemmel, aztán figyelmemet a belső világom felé fordítom: milyen érzés él ma bennem?
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Eucharisztikus ima)
„Amit az oltáron ünnepelnek, az a mi titkunk is.” (Szt. Ágoston, De Civitate Dei, X,6)
Ahhoz, hogy igazán ünnepeljük az Eucharisztiát és igazán eucharisztikus életet éljünk, azt kell tennünk, amit Jézus tett. Meghívott bennünket, hogy ezt az Ő emlékezetére tegyük, váljunk kenyérré, ami sokakért odaadatik. Ez azt jelenti, hogy olyan szeretetkapcsolatot keressünk Krisztussal, amely gyógyítja bennünk mindazt, ami kerüli a kapcsolatot. Mert alapvetően kapcsolati lényeknek vagyunk teremtve. Természetünk azonban sebzett, ezért rosszul értelmezzük a kommuniót és a hozzá vezető utakat. Jézus azt mondja nekünk: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35). Hogy van az, hogy sokszor szenvedünk szeretetéhségtől és szomjúságtól, bár rendszeresen áldozunk? Kenyérré kell válnunk ahhoz, hogy ne éhezzünk többé! „Krisztus testéből és véréből való részesedésünk azt eredményezi, hogy azzá válunk, amit megeszünk.”(Cantalamessa, 35., idézi Nagy Szent Leót: Tizenkét beszéd a Passióról.)
Istenem, formáld át lényemet, amikor magamhoz veszem testedet és véredet, hogy hasonlóvá váljak hozzád! Változtass az élet kenyerévé, amely sokakért adatik!
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
Ma megpróbálom felismerni életemnek egy-egy olyan területét, ahol valahogyan már kenyérré váltam (pl. a gyermekeimért, a házastársamért, a szüleimért, a munkatársaimért…), és hálát adok érte.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
emlékezet, kenyérré válni, hasonlóság
