16. nap
Őáltala

Emlékezés

Hogy van az, hogy sokszor szenvedünk szeretetéhségtől és szomjúságtól, bár rendszeresen áldozunk?
tőrt ostya
Őáltala
Őáltala
Emlékezés
/
Őáltala
Őáltala
Emlékezés
/

Emlékezés

Elhelyezkedem, becsukom a szemem,  és felveszem a kapcsolatot a testemmel, aztán figyelmemet a belső világom felé fordítom: milyen érzés él ma bennem?

 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

 

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Eucharisztikus ima)

 

„Amit az oltáron ünnepelnek, az a mi titkunk is.” (Szt. Ágoston, De Civitate Dei, X,6)
Ahhoz, hogy igazán ünnepeljük az Eucharisztiát és igazán eucharisztikus életet éljünk, azt kell tennünk, amit Jézus tett. Meghívott bennünket, hogy ezt az Ő emlékezetére tegyük, váljunk kenyérré, ami sokakért odaadatik. Ez azt jelenti, hogy olyan szeretetkapcsolatot  keressünk  Krisztussal, amely gyógyítja bennünk mindazt, ami kerüli a kapcsolatot. Mert alapvetően kapcsolati lényeknek vagyunk teremtve. Természetünk azonban sebzett, ezért rosszul értelmezzük a kommuniót és a hozzá vezető utakat. Jézus azt mondja nekünk: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik,  s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35). Hogy van az, hogy sokszor szenvedünk szeretetéhségtől és szomjúságtól, bár rendszeresen áldozunk?  Kenyérré kell válnunk ahhoz, hogy ne éhezzünk többé! „Krisztus testéből és véréből való részesedésünk azt eredményezi, hogy azzá válunk, amit megeszünk.”(Cantalamessa, 35., idézi Nagy Szent Leót: Tizenkét beszéd a Passióról.)

 

Istenem, formáld át lényemet, amikor magamhoz veszem testedet  és véredet, hogy hasonlóvá váljak hozzád! Változtass az élet kenyerévé, amely sokakért adatik!

 

Üdvözlégy Mária

 

Meghívás, életre váltás

Ma  megpróbálom felismerni  életemnek egy-egy olyan területét, ahol valahogyan már kenyérré váltam (pl. a gyermekeimért, a házastársamért, a szüleimért, a munkatársaimért…), és hálát adok érte.

 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

 

 

Kulcsszavak

emlékezet, kenyérré válni, hasonlóság

 

2022. január 19. – Szerda

Napi Evangélium

Lk 10,25-37

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

osszekulcsolt kezek biblia nyitott konyv