Írom és mondom

Aki még soha nem taposott el szándékosan virágot

Írom és mondom
Írom és mondom
Aki még soha nem taposott el szándékosan virágot
/
Írom és mondom
Írom és mondom
Aki még soha nem taposott el szándékosan virágot
/

Mit tud együtt játszani egy huszonöt fős társaság szilveszterkor, amiben vannak kis elsősök, nagyobb negyedikesek, több diplomás harmincasok, negyvenesek, ötvenesek, családosok és apácák? De úgy ám, hogy az ne csak muszájból történjen, hanem élvezetes legyen mindenki számára! Tréningeken és pszichodráma rámelegítésnél jól bevált játék, hogy körbeülünk, és középen valaki megadja a felszólítást: „cseréljenek helyet azok, akik…”. Egyszerű változat: akik szemüvegesek. Gondolkodósabb: akik még nem bungee jumpingoltak 600 méterről. Nyilván nem csináltam, de a 600 méteres adat bezavarhat. Átgondolandó: akik még nem voltak részegek (most akkor bevalljuk egy ilyen társaságban, vagy ne?). Egy idő után közös akarattal úgy döntünk, hogy csavarintunk a játékon, és minden felszólításba bele kell szőni a „soha” szót. Elsős kis barátnőm (a kalózhercegnő), aki rendszeres szereplője írásaimnak, most is elkápráztat: „cseréljenek helyet azok, akik még soha nem utáltak táncolni!”. Mert ő még soha nem utált, sőt, nagyon szeret táncolni! Következő ötlete: „cseréljenek helyet azok, akik még soha nem tapostak el virágot szándékosan!” Ettől meghatódunk, és nem ugrunk egyből, mert ki meri állítani, hogy hosszú élete során még soha nem „szándékosan” tiport el valamiféle virágot. Egy ilyen szimbolikus ötlethez igazi tiszta gyermeki lélek kell, mi felnőttek azóta is emlegetjük.

 

Eljött a tavasz, ilyenkor szeretek a templomkertben körbe-körbe gyalogolva zsolozsmázni. No de a fű között kinőtt egy csomó százszorszép és ibolya, és egyszerűen nem merek rájuk lépni! Mert akkor megtagadnám a gyermeki tisztaságot és mindazt a lelki finomságot, ami mögötte van. És talán ha nem lépek ibolyára, azt is jobban meggondolom, hogy kinek hogy szólok, kire hogy figyelek, és egyáltalán mi a fontos az életben… Remélem, ez a gyermeki felszólítás még sokáig el fog gondolkodtatni zsolozsma közben és azon túl.

2022. január 19. – Szerda

Napi Evangélium

Lk 10,25-37

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

osszekulcsolt kezek biblia nyitott konyv