Mit tud együtt játszani egy huszonöt fős társaság szilveszterkor, amiben vannak kis elsősök, nagyobb negyedikesek, több diplomás harmincasok, negyvenesek, ötvenesek, családosok és apácák? De úgy ám, hogy az ne csak muszájból történjen, hanem élvezetes legyen mindenki számára! Tréningeken és pszichodráma rámelegítésnél jól bevált játék, hogy körbeülünk, és középen valaki megadja a felszólítást: „cseréljenek helyet azok, akik…”. Egyszerű változat: akik szemüvegesek. Gondolkodósabb: akik még nem bungee jumpingoltak 600 méterről. Nyilván nem csináltam, de a 600 méteres adat bezavarhat. Átgondolandó: akik még nem voltak részegek (most akkor bevalljuk egy ilyen társaságban, vagy ne?). Egy idő után közös akarattal úgy döntünk, hogy csavarintunk a játékon, és minden felszólításba bele kell szőni a „soha” szót. Elsős kis barátnőm (a kalózhercegnő), aki rendszeres szereplője írásaimnak, most is elkápráztat: „cseréljenek helyet azok, akik még soha nem utáltak táncolni!”. Mert ő még soha nem utált, sőt, nagyon szeret táncolni! Következő ötlete: „cseréljenek helyet azok, akik még soha nem tapostak el virágot szándékosan!” Ettől meghatódunk, és nem ugrunk egyből, mert ki meri állítani, hogy hosszú élete során még soha nem „szándékosan” tiport el valamiféle virágot. Egy ilyen szimbolikus ötlethez igazi tiszta gyermeki lélek kell, mi felnőttek azóta is emlegetjük.
