A szeretet iskolája
Felveszem a kapcsolatot a testemmel, és röviden figyelek a lélegzésemre.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
„A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő az életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3,16-18)
Krisztus az Eucharisztiában szüntelenül emlékeztet bennünket a lényegre: odaadta életét értünk, és még étellé is vált számunkra. Szeretett, és most is szeret minket, nem szavakkal, hanem tettekkel és igazsággal, testével és vérével, kenyerével és borával. Az ő szeretete sürget minket, hogy mi is szeressünk, nem saját erőnkből, hanem Krisztus szeretetéből, ami bennünk van: „Minden egyes alkalommal, amikor szenvedő emberrel találkozunk, különösen, ha valamilyen súlyos fájdalom gyötri, hitünk fülével meg kellene hallanunk bensőnkben Jézus hangját, aki szüntelenül mondja: Ez az én testem!” (Cantalamessa, 95.)
Uram, nyisd meg fülemet és szememet, hogy meghallhassam és észrevehessem a szegényt, akit rám bízol, és úgy szeressem őt, ahogy te szeretsz engem!
Üdvözlégy Mária
Meghívás, életre váltás
Felteszem magamnak a kérdést: ki az „én” szegényem ma? És mire lenne szüksége részemről?
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kulcsszavak
szegény, szeretet, utánozni
